Utazás az ismeretlenbe – A Némó-expedíció
A hétfő ezúttal másként köszöntött ránk. Nem az ébresztőóra csipogása vagy a munkába sietős reggelek szokásos rohanása várt, hanem valami sokkal izgalmasabb.
Gyors reggelizés, némi térképnézegetés, majd irány Némóval– a hűséges utazótársunkkal, aki nem hal, de épp olyan jól úszik az utakon. Úticél: a Balaton, de nem akárhogyan! A GPS, mintha megérezte volna kalandvágyunkat, nem az autópályára terelt minket, hanem kisebb, kacskaringós utakon át vezette Némót. Dombok, lankák, apró falvak... Az út minden kanyarja egy újabb felfedezés volt.
Ám a nyári népvándorlás a Balatonhoz már megkezdődött. A kempingek zsúfolásig telve, az egyik elutasítás a másik után... Mintha egy próbák sorozatán kellett volna átküzdenünk magunkat, mire a sors egy igennel válaszolt és végül megérkeztünk a Balatonakali Holiday kemping kapujához. Bebocsátást nyertünk. És milyen jó, hogy nem adtuk fel! Árnyas kis hely, közel a vizesblokk, és Hettinek is jutott bőven hely sétálni, szaglászni, felfedezni.
Az éhség azonban nem ismert tréfát – így hát elindultunk étket vadászni. Balatonakali egy igazi kis kincsesládának bizonyult. A „Fék” nevű étterem – neve ellenére – nem lassított minket, hanem energiával töltött fel. Aztán fagyizó, cukrászda, bolt... Mintha csak egy elrejtett kis oázisra bukkantunk volna.
Visszatérve Némóhoz kipakoltunk, és a Balaton partja felé vettük az irányt. A víz hívogatóan csillogott, a szél lágyan játszott a fák leveleivel. A parton horgászok foglalták el a helyüket, reménykedve egy esti bőséges fogásban.
Ahogy leültünk a parton, és a nap lassan lebukott a víz mögé, éreztük: újabb kempingre leltünk, ami méltó tagja lehet a „titkos balatoni helyek” térképének.






Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése